Legos szülinapi buli

Korábbi szülinapos bejegyzéseimből talán kiderült, hogy a fiam épp Karácsony első napján született.  Az 5. és 6. szülinapi buliját januárban, illetve februárban sikerült megrendezni, de általában sokszor halasztottuk, az épp aktuális vírusok függvényében nehéz volt összehozni úgy, hogy mindenki részt tudjon rajta venni. Tavaly elhatároztuk (a sokadik halasztás után), hogy idén inkább nyáron tartunk egy feledik partit. Szép időnk volt, mindenki el tudott jönni, úgyhogy ajánlom minden karácsonyi emberkének (az ötlet egy kedves ismerőstől való, aki szintén e jeles ünnepen született, ő már évek óta nyáron bulizik).

A meghívót így készítettük:
A fiam - életében először - word elé ült és bepötyögte a meghívó szövegét. (aranyos volt, miután beírta megkérdezte, hogy ezt mind a hatszor meg kell tennie? - aztán tisztáztuk, hogy éppen ez a jó a dologban),  aztán a terv az volt, hogy gyufásdobozokból készítünk "lego elemet", abba rakjuk összehajtogatva a meghívó szövegét . Sajnos a dobozkák mintája többszöri átfestés után is átlátszott, így maradtunk a dekorgumis megoldásnál,  Tamás körbe rajzolgatta a doboz oldalati, kivágtam, ráragasztottuk és kaptak még dekorgumi pöttyöket a legósabb hatás kedvéért.

Sok mindennel készültem, de mivel a buli 3-6-ig lett meghirdetve sok játék nem fért bele sajnos. A gyerkőcök elevenek és lelkesek, ügyesek voltak.
Dekorációhoz a fiam és a barátja készítettek lego alkotásokat, amiket lefotóztunk (szerencsére fényképezni is imád), kinyomtattuk és kis négyzet alakú kivágólapra ragasztottuk, ezeket aztán összevarrtam girlandnak. A díszítéshez még az ünnepelt színezett is rajzokat.

Természetesen míg vártuk, hogy a meghívottak teljes létszámban megjelenjenek, addig legozással (na meg focis kártya csere-berével) ütötték el az időt.
Mivel az eddigi bulitapasztalatok azt mutatták, hogy az asztalra tett szendvicsek nem fogynak, ezért a szendvicsek hozzávalóit egy piknikes bőröndbe pakoltam, és kivittem, válasszák ki hol akarnak enni. A tavaly ősszel jó hosszú ideig ácsolt faházas játszórészre esett a választásuk (persze ott nem fértek el, így szerte széledtek közben). Szerintem így sokkal kapósabb volt az ennivaló, mindenki magának pakolgatta össze a mini szendvicseket...
Evés után kalandjátékra invitáltam őket. Először is szétszórtam annyi lufit ahányan voltak, mindenki elkapott egyet. Ki kellett szabadítaniuk a korábban belecsempészett számozott cetlit (ezt korábban az ünnepelttel csináltuk meg). Ez a sorszám adta meg azt a sorrendet, ami alapján feladatonként más és más lett felelős az összegyűjtött pénzekért.
Minden feladatnál pénzt gyűjthettek (kinyomtatott, kivágott lego fejek - amiket aztán a játék végén apró ajándékokra válthattak), amit egy "Bözsi a pénztáros" névre keresztelt papírzacskóban gyűjtögettek. Persze volt nagy Bözsi keresés időnként, mert persze az épp aktuális Bözsi felelős félúton letette valahol. A feladatok alapvetően arról szóltak, hogy mindenki megcsinálja őket, nem versenyeztettem őket.
Szóval az egyes számot húzó felmarkolta Bözsit és indultunk az első helyszínre, a fű közepére. Ott a pénztáros háttal fordult, míg a többiek megfogták egy más kezét, és a kezek alatt átbújva összecsomózódtak. A háttal fordult játékosnak kellett őket kibogozni. Persze elsőre birkózás.borulás lett a dologból, de másodjára már szépen sikerült. Megetették Bözsit a kapott lego-pénzekkel, és indultak tovább a második feladathoz, a hátsó teraszunk asztalához.
Mindenki kapott egy üres kinyomtatott lego figurát, amit mindenki kedvére alakíthatott. Ilyen képek készültek:

A következő feladat az volt, hogy mindenkinek fel kellett másznia a mászókára (mármint úgy, hogy mindenki egyszerre legyen fönnt) úgy, hogy néhány fára nem léphettek/nem kapaszkodhattak bele (ezeket a tiltott részeket krepp papírral jelöltük). Gyorsan megoldották.
Negyedszerre körbeültünk a teraszon és mesét írtunk. Mindig az mondta a következő mondatot, akinek az előző dobta a labdát. Én kezdtem: egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lego figura... Lett belőle rablós-rendőrös-picit horroros mese (lávába ugrással)  :-).
A következő feladathoz ismét felmentünk a faházikóhoz, mert ott szorosan voltak kénytelenek körbeállni a kapott papírt: ki kellett egészíteni magánhangzókkal az általam megadott mássalhangzókat úgy, hogy legohoz kapcsolódó szavakat kapjanak. Íme:

Azt hittem nagyon gyorsan készen lesznek, de azért az első kettő után agyaltak rajta sokat. Amikor végképp nem ment, akkor azért segítettem úgy hogy arra felé tereltem a témát, amerre a megoldás volt...
A következő állomásnál 3 tárgyat mutattam nekik: egy tojás szétválasztót, egy halászhálót és egy köteg színes kábelt. Mindegyikről 5-5 felhasználási módot kellett kitalálniuk. Ezek születtek:
tojásszétválasztó: kalap, tojáshozó, húskiszedő, pofozkodó, cicifix
nyeles háló: medence tisztítás, halfogás, kalap, lepkeháló,
színes kábel: büdösítő, karkötő, szemüveg, szarv, elefántorrmány
Ezután volt egy kis szabad játék, míg a lakásban elrejtettem 8 kinyomtatott színes lego figurát (ötlet innen). Egy szabály volt: semmit nem kellett hozzá kinyitni, feltúrni, mondtam hogy úgy helyeztem el őket, hogy csak a bútorokat és a falakat kell nézni hozzá. Azonnal berohantak. Ebből aztán az lett, hogy egyikük végig száguldott és összeszedte szinte az összes figurát, a többieknek esélye sem volt találni, úgyhogy gyorsan mentünk a következő feladatra.
Mindenkinek építenie kellett egy autót, amit aztán szívószállal fújva starttól célvonalig kellett fújni. Ez kicsit nehezebben ment, mint vártam, nehezen találták meg a megfelelő alkatrészeket, vitorla szerű konstrukciókat, de aztán kialakult. Lelkesen fújkálták végig a pályán.
Ezek után közbeiktattunk egy gyors tortázást: jégkrém tortát készítettem. A terv az volt, hogy kiborítom a tálból, így a csokis fele került volna felülre és arra a "lego tüskék", de egyszerűen nem tudtam kiszedni a tálból. A mini muffin formában készített lego tüskék vaniliás jégkrémmel és egy-egy szem gumimacival voltak töltve.

Aztán gyorsan még visszatértünk az utolsó állomásra: a nappaliban a szőnyeg alá készítettünk elő egy viaszosvászon terítőt (ezen szoktunk kézműveskedni), amire A4-es lapokat ragasztottunk le. Erre kellett lego fejet, vagy lego figurát rajzolni úgy, hogy  a filctollat a gyerkőcök az alkarjuk összeillszetésével foghatták. Egész jó ki rajzok születtek a körülményekhez képest, bár ők többségében elégedetlenek voltak a művekkel. Szerintem nagyon ügyesen oldották meg.

A kalandjáték teljesítése után a megnyert lego fej pénzekért apró ajándékokat kaptak(pl. pici lego alkatrészek, filcből készítettem lego figura köpenyt, édesség, rakéta lufi).
A buli zárásaként pinjatat vertek szét amiben édességek rejtőztek. Az első körben csukott szemmel ütöttek rá. A pinjata így készült: vízből (2 rész) és lisztből (1 rész) készült lötyibe áztattunk újságpapír fecniket, amit aztán lufira simogattunk 3 rétegben (közben megvárva  teljes száradást). A lufi kidurrantása és a gombóc megtöltése után rátekertünk egy sötétkék krepppapírt amire kinyomtatott ninjago szemet ragasztottunk.
Gyorsan eltelt a három óra, rengeteg játék maradt kipróbálatlanul, sebaj majd legközelebb...